a_varos_cseledje,_ujabb_tanulmanyok,_peter_laszlo
E könyvemben írtam egy helyen, hogy hajdan a Város cselédjének nevezték a városháza tisztviselőit, alkalmazottait.
A Somogyi-könyvtár a város intézménye lévén, negyed századon át (1961-1986 közt) magam is ilyennek minősültem, ám könyvem címét mégis inkább átvitt értelemben alkalmazom magamra: írásaimmal, munkásságommal, csaknem egész életművemmel Szegedet szolgáltam.
Ez a könyvem is a már megszokott szerkezetben gyűjti össze az utóbbi évek termését, kiegészítve néhány régebbi írásommal, amelynek korábban nem jutott hely, de amelyről úgy vélem, érdemes kötetbe mentve az utókor figyelmébe ajánlani. S ha Babits Mihálynak a könyvem jelmondatául választott borúlátó tanulsága kesernyés is, titkon remélem, hogy amikor már testi valómban nem járkálok a szegedi utcákon, néhány írásommal még mindig szolgálhatom a szegedi utókort.
Így legyen, ámen!
E könyvemben írtam egy helyen, hogy hajdan a Város cselédjének nevezték a városháza tisztviselőit, alkalmazottait.|A Somogyi-könyvtár a város intézménye lévén, negyed századon át magam is ilyennek minősültem, ám könyvem címét mégis inkább átvitt értelemben alkalmazom magamra:|írásaimmal, munkásságommal, csaknem egész életművemmel Szegedet szolgáltam.|Ez a könyvem is a már megszokott szerkezetben gyűjti össze az utóbbi évek termését,|kiegészítve néhány régebbi írásommal, amelynek korábban nem jutott hely, de amelyről úgy vélem, érdemes kötetbe mentve az utókor figyelmébe ajánlani.|S ha Babits Mihálynak, a könyvem jelmondatául választott borúlátó tanulsága kesernyés is,|titkon remélem, hogy amikor már testi valómban nem járkálok a szegedi utcákon, néhány írásommal még mindig szolgálhatom a szegedi utókort.|Így legyen, ámen!
