Szerzők

Andrássy Lajos (élt ezerkilencszázhuszonnyolctól kétezerhétig) költő, a Tiszatáj egykori főszerkesztője. |A szegedi írók, költők azon nagy generációjának volt a tagja, akik a múlt század húszas éveiben látták meg a napvilágot, |s a negyvenes évek végétől, az ötvenes évek elejétől kezdve nyitottak új utakat a szegedi literatúrában: Mocsár Gábor, Dér Endre, Tóth Béla, Lődi Ferenc, Takács Tibor. |Andrássy kissé később indult mindegyikőjüknél: |első önálló kötete harmincéves korában jelent meg (Oszlik a köd). |Költői pályája alig negyvenévesen csaknem véget ért: gyógyszermérgezés miatt kis híján elvesztette látását; |éppen akkor, amikor egymás után jelentek meg immáron jeles, maradandó értéket képviselő verseskötetei |(Nem múló nyugtalanság, ezerkilencszázhatvankilenc, Levél a pókhálóban, ezerkilencszázhetvenegy). |Nem roppant azonban össze: helytállt jó családapaként, s dolgozott, amennyire szeme engedte. |A hetvenes évek végén megjelent negyedik kötete (Hol voltál akkor szerelem, ezerkilencszázhetvenkilenc) |számos életérzést a magyar irodalomban alig-alig tetten érhető szinten jelenít meg. |Bezártsága azonban védtelenné tette, a kortársak sztereotípiákat alkottak róla; |életében már csak egy kötete jelent meg a Bába Kiadó gondozásában (Bálványok nélkül, ezerkilencszázkilencvennyolc). |A jelen kötet - mely hátrahagyott és legjobb verseit tartalmazza - igyekszik valódi, s alighanem sokak által alig ismert értékeit bemutatni. |Költészete számon tartandó része a magyar lírának.|Kiss Ernő