T A R T A L O M
Alsóvárosi templom (Havi Boldogasszony) Az Alsóvárosi templom
Alsóváros történelmi központjában, a Mátyás király téren áll a Havi Boldogasszony-templom. A mellette lévő kolostorral együtt a ferences rend szigorúbb ágát képviselő obszerváns szerzetesek számára épült, akiket Cesarini Julián pápai legátus telepített ide le 1444-ben. Először a hajója készült el, majd ugyancsak hosszú szentélye. Ez utóbbi a korábbi Szent Péter-templom anyagából épült, melyet a johanniták (Szent János lovagrend) emeltek feltehetően még a XIII. század első felében. A kolostor létesítésének ügyét az 1465. évi országgyűlésen állítólag Mátyás király is támogatta, ám a templom építését csak a század végén kezdték meg.
A hajó tér felőli külső falán elhelyezett kőfej alatt találjuk az 1503-as évszámot, mint a befejezés vélhető időpontját. A templomot 1509. augusztus 5-én szentelték fel Havi Boldogasszony tiszteletére. Ez a híres római Santa Maria Maggiore-bazilika titulusa, mely arra a dombra épült, amelyen 352. augusztus hatodika reggelén havat találtak. A felszentelés napja ma is a templom búcsúnapja.
A hagyomány szerint a templom cintermében hantolták el Dózsa György fejét is. A népvezér fogadott fia volt Pálfy Balázs szegedi főbírónak, így kerülhetett a feje ide. Juhász Gyula költői fantáziája teremtette meg Pálfy Balázs Piros nevű lányát, s hogy ő könyörögte volna ki Dózsa fejét a kegyetlen Szapolyai János erdélyi vajdától. A fejnek ugyan nyoma veszett, de a Móra Ferenc Múzeumban őrzik azt a vaskeresztet, amellyel Dózsa sírhelyét jelölhették. A barátok a török alatt a nép gyógyításával is foglalkoztak. Talán épp ők voltak, akik kertjükben meghonosították a paprikát. Kezdetben nem fűszerként, hanem pálinkába szórva a malária ellenszereként használták. A templom hajdanán az Alföld legjelentősebb egyházi építménye lehetett. Oldalfalai körül lépcsőzetes támasztópillérek tartanak ellent az oldalnyomásnak. A templom délkeleti gótikus, változó méretű ablakain szerény, kagylószerű belső keretdíszítés található. A templom kívülről 63.5 m, belülről 59.9 m hosszú. A főhajó belső hossza 36.6 m, szélessége 13.2 m, a szentélyé 10.7 m. A templombelső alapterülete 723 m2, magassága majdnem 20 m. A főhajóhoz a keskenyebb - szerzetesi kórusul szolgáló - szentély és a sekrestye, illetve a kettőt összekötő gótikus átjáróhelyiség járul. A hajót és a szentélyt csúcsíves diadalív választja el egymástól, mindkettőt dekorációs célú boltozat fedi. A szentélyé csilagbordás, a hajóé hálóbordás és ez utóbbi egyáltalán nem tölt be statikai szerepet. A tornyot a szentély mellé helyezték el, hogy a zsolozsmázásokon az előírt harangozásokat szinkronban lehessen elvégezni. A templom berendezése Szeged barokk kori művészetének legnagyobb teljesítménye. Leghangsúlyosabb eleme a kora barokk jellegű főoltár, közepén a Napba öltözött asszonnyal, Máriával, amint a Szentháromság elé járul a gyarló emberiség bűneinek bocsánatáért. Az oltár szobrai a Máriának hódoló szentek udvarnépét ábrázolják. Legfölül az Isten mint a Szentháromság jelképe látható, amely döntő szerepet játszhatott az alsóvárosi napsugaras házvégek XVIII. század végi kialakulásában. A díszes, de mégis világos szerkezetű szószék tetején Szent Mihály arkangyal tűnik fel, amint legyőzi a sátánt, a hangvetőn négy angyalka ül, kezükben a Hit, Remény, Szeretet, Igazság jelképeivel. A mellvédet a Jó pásztor és a négy evangélista szobrai díszítik. Az első oltár jobbról Fekete Máriáé, melynek képe a híres czestochowai kegykép művészi átköltése. Az idők folyamán elsötétült kép kultusza Juhász Gyulát is megihlette. |
Ezt az oldalt ennyiszer töltötték le: